A modern genetika nagy reményeket kelt, de ugyanakkora aggodalmakat vált ki. Jelenleg is ennek a diszciplínának az eredményei és következményei körül folyik a legnagyobb vita. Vajon képesek leszünk az emberiség hibáit, betegségeit, öregedését „kiütni” és tökéletes, egészséges egyedeket létrehozni, akár mesterségesen is ezzel az alkotó szerepét magunkra vállalva illetve mennyire van köze a telomeráznak a klónozáshoz, a rák ellenszeréhez és az örök fiatalsághoz?
A klónozás és problémái
Nagy figyelemfelkeltést okoztak 1996 nyarán a világ első klónozott emlősének létrehozásával. A bárányt Dollynak hívták. Dolly genetikailag azonos volt az őt béranyaként kihordó képmásával. Létrehozásához nem kellett hímivarsejt, csak elődjének testi sejtjéből kivett sejtmagja, amit mesterségesen beültettek egy sejtmagjától megfosztott petesejtbe. Nemrég megjelent vizsgálatban kimutatták, hogy Dolly bárány kromoszómái idősebbnek mutatkoztak valódi koruknál, más vizsgálatok is kimutattak rendellenességeket klónozott állatokban. A probléma gyökere pedig az, hogy a klónozni kívánt sejt kromoszómái már részben megkopott végződésekkel (telomérákkal) rendelkeznek, tehát a klón már nem fiatalon jön a világra. Ezzel a módszerrel embereket is lehetne klónozni, azonban a klónozás az előbb említett probléma miatt még nem tökéletesedett ki annyira, hogy ezt végre is hajthassuk, és sokak tudata nem fogadta el teljesen ezt az új eljárást, etikátlannak, vallásellenesnek tartják az ember klónozásának gondolatát.
A pusztító rák
Az emberiség egyik legrettenetesebb betegsége a rák, ami nem egy egységes megbetegedés: körülbelül 200 tumorfajtáról tudunk. Sokfélesége azonban többnyire egyetlen sejtre vezethető vissza, melynek öröklődési anyagában hibák halmozódtak fel. Így egy normál sejt rosszindulatú sejtté alakul, kivonja magát a szervezet növekedésszabályozó jelzései alól, és az egészséges sejtek kárára gátlástalanul szaporodik. A sejten belüli genetikai hibákat kiválthatják külső hatások, például karcinogén anyagok, mint amilyenek a cigarettafüstben találhatók, de ugyanúgy okai lehetnek „belső” hibák is, például öröklődő hajlam. A génkutatók az elmúlt években két géncsoportot azonosítottak, melyek rák esetében gyakran megváltoznak. Ezeket onkogéneknek és tumorszuppresszor géneknek hívják. Együttműködésük normális esetben biztosítja, hogy a sejt elfogadja növekedésének határait. Ha azonban zavar lép fel a két gén együttműködésében, a sejt kieshet összehangolt növekedési ritmusából. Különösen nagy figyelmet szentelnek a kutatók a p53-as molekulának, amelyet 1979-ben fedeztek fel. Ez a protein minden emlős szövetben megtalálható, és elsősorban a daganatok növekedésével szemben nyújt védelmet. Amikor mutációba kezd (elegendő egyetlen aminosav megváltozása), védelmi funkciója megszűnik, és a testben kialakul a daganat. A p53-as a leggyakoribban mutációnak indult protein az emberi daganatokban.
Nagy előrelépés a témában az is, hogy körülbelül 4000 génből most sikerült kiválasztani hét gént, amelyek változásai alapján előre jelezhető a daganatos betegség fejlődése, és az aszerint választható gyógymód .
Az apoptózis kiiktatása
A rákkal kapcsolatos alapkutatás egyik legismertebb témája a programozott sejthalál, az apoptózis. Ez a minden sejtbe beépített és gének által vezérelt öngyilkossági programról szól. Úgy tűnik, hogy az elfajult sejtek már nem reagálnak az őket öngyilkosságra felszólító természetes jelzésekre. A daganatos sejtek képesek kiiktatni ezt, mégpedig a telomeráz enzim 'bekapcsolásával'. Így elérik a korlátlan és nagyon gyors osztódási állapotot. Erről még később szó kerül… A hibás apoptózis programjuk helyrehozása nagyon hatékony módszert jelentene a ráknak a gyökerénél való kiiktatásában, ehhez azonban tovább kell tanulmányozni a telomerázt és a telomérákat.
Az öregedés lassítása
Alacsonyrendű élőlényeknél a tudósoknak az elmúlt években sikerült megtalálniuk néhány, az öregedés folyamatában részt vevő gént. Egyes kutatók szerint az embernek körülbelül 7000 öregedés-génje lehet. Siegfried Hekimi montreali biológus férgekben kutatott öregedés-gének után, és sikerrel járt: Ha az állatkákból hiányzik a Clock1-nek elnevezett gén, kilenc helyett ötven napig is elélnek. Öregedés-gént fedezett fel Heinz Osiewacz, a majna-frankfurti egyetem biológiaprofesszora is. Azok a tömlősgombák, amelyek mutáció következtében nem rendelkeznek ezzel a génnel, néhány hét helyett több évig élnek .
1998 januárjában a texasi Dallas Southwester klinikáján dolgozó Woodring Wright amerikai tudós szenzációs eredményről számolt be a Science című lapban. Wrightnak és munkatársainak sikerült korlátlan ideig életben tartani a szemből és a fitymából származó emberi sejteket, miután ezekbe géntechnikai módszerrel beültették a telomeráz génjét. A telomeráz enzim feladata, hogy megakadályozza a kromoszómák végeinek, a teloméráknak az elhasználódását. Testsejtekben rendes körülmények között nem található meg a telomeráz, szemben az ivarsejtekkel, a vérképző- és bélhámsejtekkel, a bőr képzősejtjeivel, valamint a daganatsejtekkel, amelyekben működik és pótol, ezek telomerjei megőrzik teljes hosszukat, ami az elfajult sejtek halhatatlanságának oka. Ha ezt az enzimet gátoljuk, akkor a tumorsejtek telomerje is fogyni fog, tehát megöregszik a tumorsejt is, és elhal. Miután kutatók telomerázt vittek be emberi testsejtekbe, megfigyelték, hogy a szokásostól eltérően a sejtek nem haltak el mintegy hatvan osztódás után. A közzététel idején már a századik osztódásnál tartottak, és az öregedésnek semmilyen jelét nem mutatták.
Génkiütés emlősökben
A korszerű biológia egyik legjelentősebb technikája a „génkiütés” (knock out). Ezt biztonságosan a magasabb rendű állatok közül csak az egérnél lehet használni egyelőre. „Az egér azonban a legfontosabb, legsokoldalúbban alkalmazható kísérleti állatok egyike, amelynek genetikai állománya közel 90 százalékában hasonlít az emberekéhez.” (Venetianer Pál: Molekulák, gének, sorsok. Budapest, 2008, Vince, 73.p.) A TRP2 fehérjét kódoló gén kiütésének következménye csak a hím egereknél volt megfigyelhető. A génmódosított hímek nem támadták meg az idegen hímet. Vagyis megtámadták, de nem ellenségesen, hanem szexuálisan, azaz megpróbálták meghágni azt. Ha az idegen hím kasztrált volt, akkor is ez történt és a viselkedésre semmi befolyással nem volt az, ha a kasztrált hímet bekenték normális hímek vizeletével. Ez azt jelenti, hogy a hím egerek szexuális viselkedését, úgy tűnik, csak a TRP2 fehérje által felfogott szagjelzés irányítja. Ez befolyásolja, hogy harcoljanak-e vagy párosodjanak. A TRP2 fehérje csak ahhoz szükséges, hogy megkülönböztessék a hímet a nősténytől.
Az eddig leírtakból a következtetést levonva mindenképp óriási jelentőséget kell, tulajdonítanunk génkutatásnak és kísérletezésnek. A telomerázzal kapcsolatos legújabb felfedezésekért nem véletlenül nyerte el a 2009. évi orvosi és élettani Nobel-díjat Elizabeth H. Blackburn, Carol W Greider és Jack W. Szostak .
Míg a klónozással kapcsolatban fel kell javítani a telomereket, vagy tartósított fiatal őssejt sejtmagját kell használni, a rák elleni harcban fékezni kell működését akár teljesen (rövid ideig), míg el nem halnak a tumorsejtek, az örök fiatalsághoz vezető út kezdetén pedig ki kell ütni az öregedésért felelős géneket és a telomeráz hatását a test összes sejtjére le kell vezetni. /véleményem szerint/
(Fontos tudni, hogy jelenleg házilag nagyon sokat tehetünk egészségünkért és fiatalságunkért, hiszen az antioxidánsok bizonyítottan fokozzák a telomeráz enzim működését és számtalan betegséget előzhetünk meg általuk. Rengeteg antioxidáns van a fehér teában, a diófélékben, az articsókában, a babfélékben, bogyós gyümölcsökben és magas kakaótartalmú ételekben.)
Hipotézisem minden bizonnyal, a jövőben meg fog valósulni, tehát képesek leszünk az öregedést és betegségeket kiiktatva egyre tökéletesebb egyedeket létrehozni, hiszen a genetika már manapság is csodákra képes: köldökzsinórvérből levett őssejtek Jolly Jokerként funkcionálva akármilyen sejtet képesek előállítani. Bár ez manapság még elég költséges gyógymód, sokan köszönhetik ennek a módszernek a gyógyulásukat .
Az örök fiatalság és egészségesebb életmód hatására természetesen megnő majd a Föld populációja, ez azonban soha nem vezethet túlnépesedéshez. 360 milliárd embert is kibírna a Föld kapacitása, azonban ennyien soha nem lehetünk, hiszen a beltenyészet és sok más visszahúzó folyamat ellensúlyozná ezt.
Más korlát lehet még, hogy a felsőbb erők mennyit engednek meg nekünk fejlődésünkben, de ezt sajnos nem lehet megjósolni….
Kapcsolódó cikkem, amit érdemes még elolvasni: http://hasznosgondolatok.blog.hu/2014/04/01/az_egeszseg_vedelmeben
